Acélvirág műhely kézműves munkái
 
 
 
   Főoldal      Vélemény a zsűrizett korlátról
 
 
 

Zsűrizett belsőtéri korlát

 
 
 
 
 

     A látható belsőtéri korlát megrendelésre készült. Tervezésekor nyilvánvalóan érvényesült egyfajta megrendelői elképzelés, mely áttételesen a ház már meglévő belső díszítésében is érvényre jutott. A stílus – és formaválasztást döntően a belsőtéri korláttal egy légtérben található szecessziós Tiffany üvegdísz befolyásolta. Stílusát illetően ez a munka egyszerre építkezik a szecesszió mozgalmas, zárt tereket képző struktúráiból és a rokokó játékosan szövődő stilizált növényi formáiból: virágokból, levelekből, indákból, valamint távoli „áthallásként”, reminiszcenciaként a magyar népi ábrázoló művészet formavilágából, virághagyományából. Ez az interieur-munka, mely a házbelső architektúrájához alkalmazkodva egyszerre látja el a térelzárás és a biztonság feladatát, ugyanakkor esztétikai tárgy is, díszes, ékes forma. Jelenléte az ott élőkből nap mint nap előhívja a mindennapi viszonyulástól eltérő másra való rácsodálkozás reakcióját. Több különféle szerkezeti és formai megoldás jelzi azt, hogy a belső téri korlát díszként és szerkezetként, szerkesztményként azonos művészi minőséget képvisel. Díszítettsége alá van vetve a tárgy rendeltetésének, s magát a tárgyat, a konstrukciót juttatja érvényre.
 
 
 
 
 

 
      A konstrukció maga a belső tér és abban a lépcső arányainak és emelkedésének megfelelő: az orsótéri ferde karok a lépcsőn történő biztonságos haladást és kapaszkodást biztosítják. Esztétikailag a korlát konstrukciója egy jól strukturált hármas keretszerkezetre épül, melyek közül a legbelső a felső záró korlátban található szakított ág, mely egyrészt strukturálisan biztosítja a korlát ornamentikájának kohézióját, másrészt motivikusan természetes módon ad lehetőséget más díszítések beszerkesztésére. Ez az ág motivikusan távolról a magyar nemzeti formakincs életfa motívumát idézi fel. A korlát az alkalmazott motívumok és azok kibontása alapján három részre osztható. A középső szerkezeti egység a korlát csúcsdíszének tartható, virágrozettákból, díszes levelekből építkező koszorú, mely mintegy körbeöleli a benne található virágcsokrot. Az, aki a korlát formavilágába tekintetével belép, egy csodálatos, örökzöld, azaz örökvirágos világ látogatójává lesz. Ez a világ egyszersmind a játékosság világa is, melyben a virágkelyhek, levelek térhatású megformálása, hajlítása a láthatóság és a bújtatás szeszélyesnek tűnő váltakozása a rokokó mozgalmasságának érzetét kelti. A bújtatáson nem csak a díszítés háromdimenziós terében bekövetkező takarás érthető, melyre számtalan finomabbnál finomabb megoldás található a korlát díszítésében. Bújtatást a keletkező, még a bimbóban ill. szárhajtásban rejtekező új élet, új dísz leplező, egyúttal sejtető díszkovács megoldásait is megjelenítik több helyen. Az indák nem egymásnak feszülnek, sokkal inkább egymás köré fonódnak, könnyedséget biztosítva a konstrukció egészének. A díszítések megformálásuk és a konstrukcióban kijelölt helyük szerint a korlátot a belső tér több dimenziójából teszik esztétikailag élvezhetővé, ugyanis a konstrukcióból a lakótér és az orsótér felé is tekintenek levelek és virágok. E virágdíszek a fonákjukkal is díszítenek, ám a kompozícióban több helyen is művészi megoldásait láthatjuk annak, miként díszít a korlát kovácsolt virágaival adott magasságban két irányba is. Ebből is látható, hogy a díszítés korántsem öncélú, nem egyszerűen dekoratív, hanem művészi megoldásaival a konstrukciót juttatja érvényre.
 
 
 
 

 
     A stilizált növényi ornamentika felépítése során Szilágyi József a kompozícióban a tércsökkentést úgy érte el, hogy a legkülső zárt profilszerkezetű keretbe szerkesztette be a lapos vasból kovácsolt díszített betétkeretet. Erre a keretre épül rá egy négyzetvasból készített stilizált belső keret, melyhez a korábban már említett életfa motívumot megidéző növényi dísz kapcsolódik. Ősi virágmotívumokból: liliomból, rózsából, tulipánból s az életfa-motívumhoz tartozó formakincsből, a pálmalevélből kötötte a mester ezeket a csokrokat. A virágkompozíciókban használt színezésnek több különféle funkciója is van: egyrészt érzékletesebbé teszi a nyíló virág kompozícionális értelemben vett összetettségét s ebből fakadó szépségét. Az arany szín fokozza a gazdagság jelképeként a díszítéssel megkomponált világ telítettségét. A kehelyként szétnyíló stilizált növényi részek a kibomlás, a keletkezés csodájának varázsos hangulatát fokozzák.
    E zsűrizésre bocsátott belsőtéri korlát a formaalkotás és technika szoros és szükségszerű egységének remek példája. A korábban már említett „kétarcú” díszítés mellett feltétlenül megemlítendő még több olyan formai megoldás, melyeket például egyes technikai eljárások elrejtésének, takarásának szüksége hívott életre. Az egyik a növényi ornamentika sárgaréz díszbunddal történő csokorba fogása, a másik a hegesztés nyomainak „eltüntetése”. Ez utóbbit a mester egy díszgolyó alkalmazásával oldotta meg, ami azon túl, hogy eltolja a szemet a konkrét felülettől, mozgalmasabbá is teszi azt.
 
     A funkcióhoz kötődő textúra kidolgozásának technikai eljárásai, az alkalmazott rusztikus, mégis finom felületi díszítések, az acél anyagszerű kezelése, a domborítások, metszések, húzások, valamint az anyag eredeti színének tartós bemutatását lehetővé tevő kétkomponensű lakk alkalmazása nyilvánvalóvá teszik, hogy az alkotó mély szenvedélyű és nagyfelkészültségű elkötelezettje a műlakatos szakmának.
 
 
 
 
 
                                                                                                                                                                                                                                 Dr. Daróczi Gabriella      
                                                                                                                                                                                                                                  2011. november 10.
 
 

 

          



 

 
 
 
           
 
Acélvirág műhely
Email: info@acelvirag.hu